Scoala Primara Cresa Montessori Cluj Acreditata de MEN

A fejlődésnek ez a „második szakasza” viszonylagos stabilitással és rugalmassággal jellemezhető az előtte álló gyermekkorhoz és az utána következő serdülőkorhoz képest.

Az első hat évben azt látjuk, hogy a gyermek egy közösségi környezetben fejlődő egyénné válik, amelyet egy felnőtt aktívan közvetít és alakít ki. A következő hat évben, 6 és 12 éves kor között, a gyermek fejlődése továbbra is arra irányul, hogy teljes értékű egyénné váljon. A különbség az, hogy ekkor már erősen vonzza a vágy, hogy megértse a különböző közösségek működését irányító törvényeket, szabályokat és normákat.

A gyermek a tágabb társadalmat is kezdi érzékelni, amelynek része. Azt reméljük, hogy az e korszak végén járó gyermek értelmi és társas tapasztalatai révén két nagy szabadságra tesz szert: az erkölcsi és az értelmi önállóságra.

Az otthonból a világba való kilépés a magánszemélyből a közösség tagjává válásban is tükröződik. Ebben a második szakaszban a gyermeket kevésbé érdekli, hogy egyedül végezzen dolgokat; inkább vonzza a másokkal való együttműködés. Az ilyen korú gyerekek megértik, hogy minden közösségnek szabályokat kell követnie ahhoz, hogy együtt maradjon. Ezek természetüknél fogva informálisak és íratlanok, de lehetnek kifejezettek és formálisak is – a játék szabályai, egy titkos kód vagy egy beígért sütemény.

Néha akkor figyelhetjük ezt meg, amikor a gyerekek „meséket találnak ki”. Amikor azonban X azt mondja, hogy Y, valójában ezt kérdezi a gyermek: „Ugye igazam van, hogy X-nek nem kellett volna Y-t tennie?” Ha ezt tudjuk, egyszerűen egyetérthetünk abban, hogy Y nem volt kellemes dolog.

Ezekben az években a gyermek ráébred, hogy saját identitása van, amely túlmutat azon, hogy valakinek a fia vagy lánya. Ahogy felfedezi önmagának ezt az új oldalát, kevésbé ragaszkodik a családjához. A családtól való kissé ügyetlen eltávolodási kísérletek során előfordulhat, hogy eltűnnek az udvariassági formák. Az ilyen pillanatok jelzik, hogy eljött az idő áttérni az olyan magyarázatokról, mint például „mert mi így szoktuk”, arra, hogy a gyermeket is bevonjuk a közös együttélés szabályainak kialakításába. Mindezek a társas tapasztalatok fontosak a fejlődés szempontjából. 6 és 12 éves kor között a társadalom „jó” működésének intellektuális feltárására irányuló gyakorlati tapasztalatokból kialakul egy veleszületett erkölcsi iránytű.

Van valami őszinte és csodálatos a 6–12 éves gyermekekben. Egyszerűen mindent meg akarnak érteni. Az első hat évben a gyermek a korához és környezetéhez alkalmazkodó személlyé fejlődik; kialakul a jelleme, és megszerzi kulturális ismereteinek alapjait. Ez teremt alapot ahhoz, hogy serdülőként és felnőttként jobbá tegye és átalakítsa a mai társadalmat, ezáltal jobb hellyé téve a világot.

Nincs határa annak, hogy egy 6–12 éves gyermek mit szeretne megérteni és felfedezni. Ebben a korban kevésbé érdeklik a konkrét válaszok; az összefüggésekre kíváncsi. Ez azt jelenti, hogy éppúgy szeretné megérteni a dolgok közötti kapcsolatokat, mint magukat a dolgokat – például azt, hogy a teve széles patája azért ilyen, mert így nem süllyed el a sivatag puha homokjában. A gyermek arra vágyik, hogy olyan rendszert kapjon, amely segít neki mindent megérteni.

Minden gyermek kialakítja a saját világképét, de ezt az oktatás ritkán támogatja. A Montessori általános iskola alsó tagozatán ez másként van. Történetek sorozatán keresztül a gyermek olyan narratívát követ, amely az univerzum kialakulásától az ember megjelenésén át a civilizációk megszületéséig vezeti. Minden részlet a helyére kerül, és tovább világítja meg a történetet. A történetek teljességét azonban az adja, hogy nemcsak a „hogyanra”, hanem a „miértre” is választ adnak.

Az első fejlődési szakaszban a gyermek a befogadó elméjével, érzékszervein keresztül fedezte fel a világot. A második szakaszban másként fedezi fel a világot: képzelete és értelme vezeti. A tér és az idő többé nem szab határt neki. Felfedezőútjai visszaviszik őt a múltba, kontinenseken át, egészen a legkisebb atomokig és sejtekig, majd a csillagokig. Ezek az évek megmozgatják a képzeletét, és lehetőséget adnak neki, hogy lelki szemeivel olyasmit is lásson, ami a valóságban nem látható.

A történetek minden korosztály számára nagyon vonzóak. A 6 év alatti kisgyermekek általában a mindennapi életről szóló történeteket kedvelik. Az idősebb gyermekek számára azonban ezekben a történetekben van valami varázslatos, és sok Montessori-óra egy képzeletet megmozgató történettel kezdődik. Íme egy példa a fotoszintézisre:

Gondolkodott már azon, hogyan táplálkozik egy növény? Ismerek erről egy történetet. A növény számára a levél készíti az ételt. Minden levélben van víz, és minden vízcseppben két hidrogén- és egy oxigénatom található. A napfény segítségével a növény zöld része szétválasztja a hidrogént és az oxigént. Ezután a hidrogén összekeveredik a levegőből érkező gázzal, amelyet szén-dioxidnak nevezünk. A napfény segítségével a szén-dioxidból és a hidrogénből a növény számára táplálék készül – ezért nőnek a növények a nap felé. Végül a fel nem használt oxigént a levél melléktermékként kibocsátja.

Mit jelent szabadnak lenni? Azt, hogy úgy viselkedünk, ahogy kedvünk tartja, vagy azt, hogy minden helyzetben szeretettel és együttérzéssel akarunk viselkedni? A személyes szabadság azt jelenti, hogy mások elé helyezzük a saját vágyainkat, vagy a szabadsághoz az vezet, ha összhangba kerülünk az élettel?

Az alsó tagozatos korú gyermeket vonzzák az ilyen kérdések, a válaszokat pedig tapasztalat útján találja meg. A Montessori-környezetet úgy alakítjuk ki, hogy segítsen a gyerekeknek felismerni az élőlények közötti összefüggéseket és kölcsönös függőségeket. A történelmet gyakran az elődeink munkája és kreativitása iránti hálával szemléljük. Számtalan módon irányítjuk a gyermek figyelmét a körülöttünk lévő világ harmóniájára.

A gyerekek a gyakorlatban tapasztalják meg ezeket az elképzeléseket. Eldöntik, milyen hely legyen a Montessori Általános Iskola (általában olyan hely, ahol keményen dolgoznak és jól érzik magukat), majd kialakítják az ennek megvalósításához szükséges szabályokat és útmutatásokat. Felelősséget vállalnak egymásért, és a gyerekek által vezetett megbeszéléseken megvitatják a felmerülő kérdéseket és a kiemelendő útmutatásokat. Fokozatosan a saját maguk által felállított, együttműködést szolgáló szigorú szabályok rugalmas útmutatásokká alakulnak, míg végül kialakul az együttérzésen alapuló személyes erkölcs;

A Montessori általános iskola közössége a szuperlatívuszok világa. Ahogy ők mondják, ez egy olyan hely, ahol a gyerekek arra törekszenek, hogy a lehető legjobb, legintelligensebb és legügyesebb emberekké váljanak. Ötletekkel teli hely, ahol pezseg az élet.

Olyan hely, ahol a gyerekek elsősegélynyújtó tanfolyamokat szerveznek társaiknak, és önállóan tervezik meg a múzeumokba, régészeti lelőhelyekre, állatkertekbe vagy színházakba tett látogatásaikat. Olyan hely, ahol a gyerekek maguk választják ki, hogy grafikonon ábrázolják a folyók vízhozama és hossza közötti összefüggést, vagy azonosítsanak és felcímkézzenek több tucat erdei fát. Olyan hely, ahol nincsenek kötött tanórák, előre meghatározott házi feladatok vagy dolgozatok.

Vagyis olyan hely, ahol semmi sem korlátozza, milyen messzire vagy mélyre juthat el egy gyermek egy ötlettel vagy az érdeklődési területével; „csak a képzeletem szab határt” – mondta egy gyermek.

A világos és tágas termeket gondosan készítjük elő, hogy megfeleljenek a gyermekek fejlődési igényeinek, és úgy rendezzük be, hogy a lehető legjobban támogassák gyakorlati, társas és tanulmányi önállóságukat. A nagy ablakokon át beárad a fény. A falakat nem zsúfoljuk tele, a polcokon pedig olyan eszközök sorakoznak, amelyek a kultúra minden területének felfedezésére hívják a gyerekeket.

Tudjuk, hogy a tudást nem lehet közvetlenül átadni; minden gyermek a saját erőfeszítései révén, a saját tempójában tanul. A felnőtt leckéket mutat be, történeteket mesél és útmutatást ad, a tanulás azonban akkor történik, amikor a gyermek dolgozik: a Test Tube Division eszközzel felfedezheti az osztás folyamatát, tanulmányozhatja a különböző virágtípusok közötti különbségeket, vagy egy barátjával beszélgethet arról, hogy egy civilizáció miért virágzott fel egy adott időben vagy helyen.

Elsődleges célunk, hogy megtanítsuk a gyermekeknek, hogyan használják az eszközöket és hogyan végezzenek el egy-egy feladatot, összekapcsolva őket a környezetükkel, hogy egyre önállóbban fedezhessék fel a kultúrát. Az alsó tagozatos gyermekek számára a fő tantermen kívül számos olyan teret is kialakítunk, amelyet használhatnak. Az épület egésze – a konyha, a könyvtár, a családi szoba, az iroda és a kert – mind az alsó tagozatos gyermekek közösségének előkészített környezete.

A gyermek az osztálytermen túli felfedezőútjai során megfigyelheti egy méh mozgását a kert egyik sarkában, előadást tarthat a másik osztály gyermekeinek, vagy összegyűjtheti a konyhai ételmaradékot, hogy kidobják. Ezek a környező helyek éppoly ismerősek számára, mint az osztályterem.

A kozmikus események átfogó képe lenyűgözi a gyermeket, érdeklődése pedig egy-egy részletre összpontosul, amely kiindulópontként szolgál az alaposabb tanulmányozáshoz. Mivel minden rész összefügg egymással, előbb-utóbb mindegyikre sor kerül. Az út az egésztől a részeken át ismét az egészhez vezet. Ennek eredményeként a gyermekben kialakul egyfajta filozófia, amely megtanítja neki, hogy az univerzum egységes egészet alkot. Ez rendezi az értelmi működését, és mélyebb önismeretet ad.

Ebben az időszakban a gyerekek gyorsan jelentős fizikai erőre, állóképességre és a körülöttük lévő társadalom működése iránti intellektuális kíváncsiságra tesznek szert. Fejlődésük szempontjából a természet olyan szellemi és fizikai képességekkel ruházta fel őket, amelyek lehetővé teszik, hogy az osztálytermen túl is felfedezzék a világot. Támogatjuk őket ebben a kalandban: apránként, lépésről lépésre segítünk megtervezni és megvalósítani ezeket a társadalmi felfedezőutakat, amelyeket egyszerűen „going out”-nak nevezünk.

Gyermeke kényelme és szabadsága érdekében javasoljuk, hogy az óvodába/iskolába érkezéskor vegye figyelembe az alábbi öltözködési javaslatokat:

A ruházat legyen kényelmes és laza
A ruházat tegye lehetővé, hogy a gyermekek önállóan fel- és levetkőzzenek, ezzel is támogatva önállóságuk fejlődését.
Fontos, hogy a ruházat megfeleljen az időjárásnak, így a gyermek érzékelheti a valóságot
A ruházaton ne legyenek erőszakos jelképek. Szeretnénk, ha a Montessori Cluj semleges és barátságos hely maradna, ezért az erőszakos játék semmilyen formáját nem tűrjük.

A gyermeknek kényelmes, egyszerűen zárható ruhát érdemes viselnie. Például a mosdó használatakor ne legyen szüksége felnőtt segítségére egy csat kinyitásához.